Első értékelések a Luna daláról!
2022.10.12
Lexie King írónő értékelése 2022.10.05.
Csak a rítus. Csak a cél.
A rítus zajlik... De mi a cél?
Ezúton szeretném megköszönni az írónőnek, hogy lehetőséget kaptam a regény előolvasására. :)
Bátran ajánlom minden dark fantasy, dark romance kedvelőnek ezt a trilógiát.
A gyönyörű teremtménnyel az írónő magasra tette azt a bizonyos lécet, és nem titok, hogy a magyar írók között nálam ő szerepel az első helyen. A története sokáig velem maradt, a szereplői belopták magukat a szívembe. Ami elhagyja Sue "tollát", én arra vevő leszek. Garantáltan függővé tesz!
Most pedig beszéljünk arról a bizonyos "magasra tett" lécről, amit Sue igenis megugrott, de nem is akárhogy! Az írónő az első kötetet a legizgalmasabb résznél vágta el, ami nem volt szép tőle... De ezzel azt érte el, hogy naponta írtam és írtam neki, közben "türelmesen" vártam a folytatásra.
Sue gondosan felépített misztikus világa fantasztikus alkotás. Ebben a kötetben sem könnyítette meg a szereplői útját. Újabb és újabb megoldásokra váró akadályokat görgetett eléjük, amelyekkel meg kellett küzdeniük. Azonban figyelt arra, hogy ne boruljon fel az egyensúly. Éppen annyi öröm ér minket olvasás közben, amennyi bánat. Végre választ ad arra a kérdésre, hogy ki az a titokzatos Ő, és miért alázza meg állandóan Heddát.
Én csak egy szóval tudom Őt jellemezni: IMÁDOM!
Sue egy tökéletes "gonoszt" teremtett, aki minden rossz cselekedete ellenére, nagyon is szerethető. Vagy csak én bolondultam meg? :) (Nem várok rá választ! :D)
Ebben a kötetben Luna és Zuriel kapcsolata eléri a maximális cukiságot :), és első helyre lép a kelta-wicca vonal: a hagyományok, Luna családja, a mágia, ami körülveszi őket, az isteneik, de leginkább Luna. :)
Ennél többet nem szeretnék írni róla... Olvassátok! ;)
Köszönöm az élményt! Várom a következőt! :)
Chris Land írónő értékelése 2022.10.11.
Először is, szeretném megköszönni az Írónőnek, hogy a bizalmába fogadott és barátság alakult közöttünk. Másodszor, hálás vagyok, amiért az első körben olvashattam legújabb regényét.
Nos, a Luna dala... Bevallom őszintén, ez a könyv már jobban elrugaszkodik a valóságtól, mint a gyönyörű teremtmény. Mivel kezdettől fogva Meliton a kedvencem, akihez a második részben társult Féreg, tovább kell olvasnom Sue J. Hopeheart könyveit!
Olyan gyönyörű gondolatokat, mondatokat találtam a regényben, hogy szó szerint kifeküdtem tőlük. Meg is kérdeztem az Írónőt ezekről, megkaptam rá a feleletet, ami épp olyan rejtélyesnek bizonyult, akár maga a könyv volt! Ugyanakkor... jó pár dolog még nem világos előttem, amire gondolom, választ kapok a következő részben. Már alig várom, hiányolom, ugyanis olvasnám tovább, hogy a történet egy kerek egésszé váljon!
Ja igen, a cselekmény mellett az intim részek is lenyűgözőek!
Kedves Sue J. Hopeheart, nagyon szépen megkérnélek arra, hogy a következő kötetben több szerepet adj / szentelj Melitonnak. Hiányoltam őt! Űr tátong a szívemben miatta... igaz, rengeteg nyitott kérdés maradt még hátra.
Kedves Olvasók, kössétek fel a gatyátokat, mert a tűzről pattant Írónőnk belehúzott, akinek meg fogtok még lepődni jó pár sorától, s akinek a regényét is szívből ajánlom!