Museliére Alkotói Csoport
Csillagtalan
c. romantikus antológia (BookDreams Kiadó, 2021)

Amikor a desszert elfogyott - részlet


(...)

Megforgattam a mattfekete, fényes, aranyszínű betűkkel megírt kártyát... majd egy határozott mozdulattal a szemetesbe hajítottam.

Másfél órával később nyílt ki az ajtó. Róbert megkért, hogy kísérjem ki az urat. Mosolyogva odaléptem - háttérbe szorítva szívem vad dörömbölését -, és mutattam az utat, egészen a pár méterre lévő liftig. Megnyomtam a hívógombot.

- Etikett órákat kell vennie, ha az én titkárnőm kíván maradni - szólalt meg a még mindig morcos férfi.

- Tessék? - kérdeztem vissza, mert bár hallottam, mit mondott, nem fogtam fel a szavait.

- Meg kell tanulnia legalább köszönni - közölte ezt úgy, hogy közben rám sem nézett.

- Köszönni? - kezdtem felháborodva. - Maga a férfi!

- Ön pedig egy alkalmazott! - fordult hirtelen felém, hangja kíméletlenül csattant. Nem beszélt hangosan, nyilván nem kívánta felkelteni az irodában üldögélő, elégedett öreg figyelmét.

- És egy ember! - vágtam oda a hátat fordító alaknak, de csak akkor nézett vissza, amikor már a liftben állt.

- Meglátjuk! - döfte nekem búcsúzóul, és ezzel a lift becsukódott.

Egész nap evett az ideg. Róbertnek nem árultam el a valódi okot, inkább az esti terveim kudarcával érveltem. Az új vezető még csírájában elfojtotta a bennem éledő érzelmeket. Amire késő délután az utolsó táblázatot is bezártam a számítógépen, kevésbé éreztem a maró csalódással vegyes zavart a lelkemben. Egyszerre idegesített fel és bántott meg a jövendőbeli főnököm.

Lehet, hogy felmondok miatta.

(...)

Aztán ránéztem. A lélegzetem is elakadt, pedig tudhattam volna, mire számítsak, ha meglátom. Csak azért ért meglepetésként a látvány, mert nem hittem, hogy egyszer félpucéran látom. És nem a kidolgozott teste miatt fagytam le. Leplezetlenül bámultam a halványodó, hosszú, keskeny zúzódásokat, melyek keresztben húzódtak a hasán és mellkasán; a gyógyuláshoz közeli, kisebb-nagyobb hegeket a vállán és a combján. Egyik mellbimbójában karika lógott, a másikból hiányzott, de biztos, hogy nemrég még volt benne. Talán éppen a múltkor szakíthatták ki véletlenül, amikor a váratlan találkozás megesett a Szeánszban. 

Megszemléltem Vince félmeztelen testét. A kezdeti vizslatás után már nem láttam a sérüléseit, csakis a férfit, aki különc módon küzd az ép eszéért. Már úgy bámultam, ahogy ő is tette velem az irodában. Ekkor észbe kapott. Hátat fordítva eltűnt egy szobában. Csak röpke pillanatra, de láthattam, hogy a hátán is ugyanolyan zúzódások húzódnak, mint a mellkasán. Lovagló- vagy fenekelőpálca, gondoltam. Meg talán hosszú szálú korbács.

(...)


Tartalom:

A csillagtalan éjszakák bársonyos feketesége sok mindent elrejt. De vajon, ha előbújik a szerelmesek csillaga, elér-e a fénye egy szörnyeteg szívéig? Be tud-e ragyogni egy fogolytábor vagy egy tigrisketrec rácsain? Hogyan csillan meg a fegyverek csövén vagy egy bőr nyakpánton? Vajon milyen színbe vonja a sárkánypikkelyeket vagy a fojtózsinórt?
Tizenkét novella, tizenkét különleges történet egymásra találásról, újraszövődő szálakról, meglepő szerelmekről a csillagtalan éjszakákra.